A hét végén elkészítettem egy adag gyömbéres vajas kekszet és kidíszítettem.

Itt nézhetitek meg az eredményt:

A nagy kalandba, miszerint cukormázas kekszeket fogok készíteni, egy meleg augusztusi napon vágtam bele.

Bujkált bennem a kreativitás, régóta kerestem az utamat, de sem a horgolás, sem a plasztik gyurma nem kötöttek le egy-két hónapnál tovább.

Évtizedek óta sütök, főzök és ezalatt némi rutinra tettem szert, de a cukormázas keksz készítése váratlan akadályokat gördített a gyors sikerek elé. Röviden: az első próbálkozások borzalmasak lettek. Pedig elolvastam a témában készült összes - persze többnyire angol nyelvű - oldal készítési instrukcióit, a hasznos tanácsokat és a siker történeteket is. Olyan egyszerűnek, magától értetődőnek tűntek a könnyed mozdulatok a videókon, hogy elhittem, az első próbálkozásokra nekem is összejön.

Hát nem így lett. Maszatos szörnyeket készítettem, a keksz alapanyaga pedig vagy száraz, vagy kemény lett. Itt abba is hagyhattam volna az egészet, de nem tudtam beletörődni a kudarcba. Tudtam, hogy ha valamit nagyon meg akarok csinálni, az általában sikerült is eddig, így elkezdtem kutatni a sikertelenség okait.

Egyre jobban beleástam magam a témába és persze gyártottam a sütiket rendületlenül, amik azért javuló képet mutattak, a tökéletestől azonban messze álltak. Családtagjaim (férj és fiú) először lelkesen kóstolták a sütiket, de idővel megunták, és ekkor a barátok gyermekeinél landolt az aktuális kis csomag. Aztán pedig a kukában. Nem vagyok büszke rá, de kellett a hely az újabb kísérletekre.

És még mindig tanulok. Magyar oldalakat csak elvétve látni ebben a műfajban, de reménykedek, hogy van ebben az országban más is, akit érdekel a cukormázas keksz készítés. Ezért íródik a blog, meg persze azért, hogy megosszam a saját tapasztalataimat a tökéletes cukormázas keksz elkészítéséig. Jó hosszú blog lesz, az biztos!